Honnan is jöttünk Valójában?

Nagyon kevés forrás maradt fent a romák őshazájukból való elindulása és Európába érkezése közötti időszakról. Ezért főleg feltételezésekből következtetve szerezhetünk ismereteket ezen időszakról.

Valószínűleg isz. 700-1000 között az iszlám terjedése miatt indult útnak egy népcsoport Indiából. Egy történeti írás szerint, amely 1126-ból származik, a kalifák Örményországba és Szíriába telepítették a cigányok őseit.

1398-ban Timur Lenk mongol uralkodó betört Indiába, a cigányokat a székesfővárosba, Szamarkandba hajtotta. Ezután az oszmán törökökkel jutottak el a Balkán-félszigetre. A vándorlás több hullámban történt az évek hosszú sora alatt.

Más feltételezések szerint a cigányok nem Indiából érkeztek Európába, hanem Közép-Ázsiából, isz. 200-400 körül, amikor a barbár törzsek megjelentek a római provinciák városainál és áttörték a Római Birodalom határát. (245-ben)

 

Egyes történészek a II. évezred elejére teszik a cigányok útra kelését, (isz.1000 körül), amikor az árja népek betörtek a hindusztáni - félszigetre.

Abul - Kászem Manszúr Firdauszi perzsa költő említi meg, hogy Bahram Gur perzsa király tizenhétezer lurit hivatott, hogy azok zenével szórakoztassák őt és népét.

Más történetíró a perzsa királyokról írt művében (» 950) ír tízezer zottról, akiknek az uralkodó földet, jószágokat, vetőmagot adott. Ezeket azonban felélték, és a király mérgében elzavarta őket. Sokan a lurik és a zottok személyében ismerik fel a mai romák őseit.

A romák ősei valószínűleg Örményországon és a Bizánci Birodalmon keresztül jutottak el a Balkánra. A balkáni megjelenésükről nyelvi, életmódbeli és vallási nyomok is árulkodnak, melyek hitelesnek mondhatók. A romák megismerték a nyugati népek szokásait, vallási gyakorlatát, így olyan ismeretekre tettek szert, melyekkel később Európa nyugati területei felé indulhattak.

A cigány nyelvbe jelentős számban kerültek görög szavak. A cigány - görög nyelvi érintkezés idején alakultak ki a cigány nyelv nyelvtanának azon főbb vonásai, melyek ma is jellemzik a nyelvet. (névszó- és igeragozás)

 

Források, amelyek említik a romákat

 

A legkorábbi írásos adat, amely a cigányokra utal, 1050-ből való, mely szerint Konsztantinosz Monomaklosz bizánci császárt megzavarták vadállatok, melyek a császári parkban felfalták a játékokat. A császár egy szamaritánus néphez, az adoincani-akhoz fordult segítségért, akik húsdarabokat szórtak szét, amelyek elpusztították a fenevadakat.

Theodor Balsamon írása is a cigányokra utal, amely az adsiganoi-akat említi. Josephus Bryennius írásaiban is felbukkan az athinganoi név. Ő cigányoknak tulajdonítja a Bizánci Birodalom bukását. Valójában a romák akkor mindösszesen néhány ezren lehettek, így birodalom bukását előidézni nem lettek volna képesek.

A történetíróknak nehéz a dolguk, ha meg akarják határozni, kik lehettek a romák ősei. Ennek oka, hogy nem egy időpontban és nem egy helyről indultak Európába. Bizonytalan az is, hogy hány emberről lehetett szó.

1453-ban, mikor Konstantinápoly elesett, a városban 50000 civil és 5000 katona tartózkodott. E számadatokból kiderül, hogy százezres nagyságokban semmiképpen sem gondolkodhatunk a cigányok akkori számát illetően.

 

Isz. 400 körül, az első népvándorlási hullám idején mindössze 100000 fegyverforgatót jelentettek. Isz. 600 körül Közép- Nyugat Európa lakossága öt és félmillió volt. (Ebből is kiderül, hogy lehetetlen Bizánc hanyatlását a romáknak tulajdonítani). A korabeli európai emberek idegenektől való félelme viszont már bizonyított. A romák megjelenésekor mindenkinek fontos volt származásuk igazolása. Megpróbálták őket bibliai népekkel azonosítani. Egy elképzelés szerint a cigányok Ádámnak Éva előtti, első feleségétől származnak. Így ők nem részesei az eredendő bűnnek.

 

Bizonyos mondák a cigányokat Ráma utódaiként jelölik meg, sokszor saját magukat Isten utódainak tekintik. A különböző elnevezések is információval szolgálhatnak: athinganos, bohémiens, cigány, gitanes, kalo.

A görögországban használt athiganos kitaszítottat jelent, valószínűleg ebből ered a magyar cigány, a cseh cikán és a német zigenner elnevezés.

A magyar nyelvben 1400 előtt található Cigány, Czigány, Zigány személynevek, valamint Egyházas – Zigány nevű falu is. Nem bizonyított, hogy ezen nevek valóban a cigányokra utalnak e.

 

A spanyolországi cigányok neve kalo vagy gitanos. Nyelvükben sok az arab eredetű szó. Ez lehet azért is, mert Spanyolország sokáig mór uralom alatt állt. Ha a romák Észak – Afrikán keresztül jutottak volna Spanyolországba, szavaik között nem lenne görög eredetű.

A gipsy szó onnan ered, hogy az elmúlt évszázadokban a romákat egyptusbélieknek is nevezték. Az már azonban bizonyított, hogy a romák ősei sohasem jártak Egyiptomban, mivel arab eredetű szavak nem találhatók nyelvükben.

 

Romák Magyarországon

 

A cigányok családok szövetségéből álló törzsi közösségekben vándoroltak, csak a köztulajdont ismerték. Életüket szigorú belső törvények szabályozták. Céhek tagjaivá nem válhattak. Első írásos dokumentum megjelenésükről országunkban Zsigmond király oltalomlevele, majd később Izabella királyné és I. majd II. Rákóczi Ferenc pátensei. Ezekből kiderül, hogy iparűzésük hasznos volt az iparilag fejletlen térségekben. Valószínűleg első konfliktusaik a magyar néppel is innen erednek. Őket nem kötötték röghöz, fegyverkovácsként szegődhettek a nemzet szolgálatába.

 

A cigányok magyarországi megjelenése a XIV. századra tehető. Ekkorra az állami és egyházi hatalom összefogásaival, szent királyok törvényei révén az országban megszilárdult a feudális társadalmi rend. Az első cigány csoportok, amelyekről feljegyzések vannak, 1415-ben érték el Erdélyt, 1416-ban Magyarországot. A csoportok mentek tovább Európa többi országa felé. Az előző fejezetben említett családnevek, falvak nevei arra utalnak, hogy már 1415 előtt is érkeztek kisebb csoportok, amelyektől neveiket kaphatták. Az első hullámban érkező csoportok átvonultak Magyarországon, délről újabb csoportok érkeztek, szerb – horvát nyelvterületen keresztül.

 

A XVI. – XVII. Században a tömeges bevándorlás a jellemző. Vannak csoportok, melyek a török megszállás elől, más csoportok a megszállás után érkeztek. A XVII. Század második felében meggyorsult a cigányok letelepedése, mivel ekkor jelentek meg a királyi rendeletek. Többségük magyar anyanyelvűvé vált. Az 1760-as években Erdély felől is érkeztek csoportok. Az ő nyelvükre másfajta dialektus a jellemző. Újabb hullám megjelenése Erdélybe a XIX. század második felére tehető, mely Nyugat felé vándorolt tovább. Az ő nevük az oláhcigány vagy vlashiko-rom néven vált ismertté.

 

A századforduló tájékán elrománosodott nyelvű cigányok érkeztek a Bánátból. Ők magukat beáshnak, vagy vlaxo-rom-nak nevezik.

Hazánkban az oláhcigányok őrzik legerősebben a nyelvet, a cigány kultúrát, népzenét, hagyományaikat, szokásaikat. Ők vajdák vezetése alatt érkeztek, erős törzsi-nemzetségi keretekben. Törzseiket évszázadokra vissza tudják vezetni. Anyagi jólétüket lókereskedéssel és fémmunkával teremtették meg.

Legkésőbb érkeztek a szőnyeges és halász (máshár és colár) törzsek. Nyelvükben erősen érződik az erős román hatás.

 

A XIX. századra jellemző volt a gyáripar kifejlődése, a városok népességnövekedése, víz- és csatornahálózat kiépítése, oktatás, közigazgatás, közlekedés fejlődése. Ezen időszakra a magyarországi cigányok nagy része letelepedett, főként földműveléssel foglalkoztak vagy kézműves szakmákat űztek. Volt egy részük, amely még mindig vándorló életmódot folytatott, amely konfliktushelyzetek sorát idézte elő. A gyárak egyre inkább olcsóbb tömegtermékeket állítottak elő, amely háttérbe szorította a kézműves cigányságot. A cigányság kezelésével ezen időszakban a belügyi szervek, valamint a helyi rendészeti szervek foglalkoztak. A velük való foglalkozás legtöbbször kimerült a kitoloncolásban. Elkezdték tiltani a cigányok vándorlását, útlevelet sem kaphattak. Problémát jelentett az illetőségi hely meghatározása, melyet legtöbbször egyetlen város vagy falu sem vállalt fel. Két terv volt a cigányok letelepítésére. Az egyik, melyet József főherceg is támogatott, egy helyre, nagy tömegekben akarta letelepíteni a romákat és ott munkára fogni őket. A másik szerint a falvak szélén kell szétosztani és letelepíteni őket. A korszak folyamán már jól érzékelhető volt az előítélet. 1916-ban egy rendelet hatására hadizsákmánynak nyilvánították a cigányok lovait, bevonultatták őket a hadseregbe. Problémát jelentett, hogy kit tekintsenek cigánynak. A törvény nem tett eleget kor problémáinak megoldásra, mint például a munkaügyi és szociális gondok. Nyíltan kimondta, hogy nem tekinti teljes értékű állampolgárnak a cigányokat. Tovább nehezítette a romák megélhetését az 1931-ben kiadott rendelet, mely szigorította a vándoripari engedélyek kiadását, ezzel is nehezítve a munkavállalásukat. 1938-ban napvilágot látott egy belügyminisztériumi rendelet, melynek értelmében minden cigányt, gyanús egyénnek kellett tekinteni.

 

A II. világháború nehéz évei nem kerülték el a romákat sem. Az 1944-1945-ös években körülbelül 25-30 ezer magyarországi cigányt deportáltak. Vissza csak körülbelül 3-4ezer tért közülük. A főváros és környéki cigányokkal két-három transzport került Auschwitzba. Székesfehérvár mellett, valamint Dachauba és annak melléktáboraiba, továbbá Ravensbrückbe és környékére is szállítottak és végeztek ki cigányokat. A cigány holokausztról minden év augusztusában megemlékeznek 1997 óta.

1945 után a cigányság kérdésével a minisztériumok foglalkoztak. 1957-ben merült fel az igény egy szervezet megalapítására, amely széles körben foglalkozik a cigányság kérdésével. 1957-ig még a személyi igazolványuk is megkülönböztette őket. (fekete színű személyi igazolvány). 1961-ben a Párt felfigyelt kirekesztettségükre, a cigánytelepek ember alatti állapotaira. Határozatot hozott a helyzet javítására. Megállapították, hogy a beilleszkedés egyetlen módja az állandó munkaviszony, amelyen kizárólag állami szektorban végzett munka volt értendő. Megjelentek a munkástoborzók. A munkásszállások is megteltek gyenge fizikumú roma származású emberekkel. Számos kedvezményben nem részesültek. A munkába állítással valószínűleg a cigányságot a társadalmi munkamegosztás hiearchiájának legalsó fokán kívánta asszimilálni. A még 1957-ben alakult Cigányok Kulturális Szövetségét megszüntették 1961-ben. A problémák megoldása ismét állami feladat lett, amelyek a tanácsok hatáskörébe tartoztak. A feladatok megoldására koordinációs bizottságok jöttek létre. Megkülönböztettek három féle cigány csoportot. Az első, akik már beilleszkedtek a társadalomba, a második, akik útban vannak a beilleszkedés felé, és a harmadik, akik cigány módon élnek. Kötelezővé vált a tankötelezettség a cigány gyermekekre is, amely sok problémát vonzott magával. Az iskolákban a pedagógusok sem tudták, milyenek is a cigányok, csak hallomásból ismerték őket. Cigány osztályok alakultak, felzárkóztatás címén. Gyakran értelmi fogyatékossá minősítették a cigány gyermekeket és a kisegítő iskolákba küldték. Párthatározat született a cigány telepek felszámolására. Ekkor épültek az úgynevezett „C” házak.

1971-ben készítettek egy szociológiai kutatást a cigányokkal szemben történt visszaélésekről. A kutatás vezetőjét és munkatársait súlyos szankciókkal sújtották. A cigány munkásosztály is rétegződött. Voltak, akik a hagyományos foglalkozások idejéből még megőriztek valamit, ők a nagyobb vállalatoknál el tudtak helyezkedni. Akik viszont már nem őriztek semmiféle hagyományt, nagyon meggyengültek.

 

Egy 1979-es párthatározat etnikai csoportnak minősítette a cigányságot. Más formában, de újjáéledtek a hagyományos cigány foglalkozások. A lókereskedőkből régiségkereskedők, a szőnyegesekből pulóverekkel kereskedő piacosok lettek. A muzsikusok a vendéglátói munkakörökben helyezkedtek el. Felülről vezérelt cigány szervezeteket alapítottak. Újra megalakult a Cigányok Kulturális Szövetsége. Pár hónapig működött a Cigány Családsegítő Központ. A fővárosban is létrejött cigány intézmény, melynek élére Zsigó Jenő került. Gyermekeknek tábort szerveztek, foglalkoztak a továbbtanulásukkal, néprajzi gyűjtéseket finanszíroznak, felkarolták a cigány képzőművészeket. Kezdeményezésükre megalakult az Ando Drom.

 

A cigányság foglalkoztatása az évek során rohamosan apadt. Megszűntek a nagyvállalatok, a munkásszállók. Hatalmas felvándorlás indult meg családostul a fővárosba. Megszaporodtak az önkéntes lakásfoglalások, romlott a közbiztonság. A fővárosi iskolákba problémát jelentettek a sokszor még tizenévesen is alsó tagozatos, félanalfabéta felső tagozatos tanulók növekvő száma. A rendszerváltás idején ismét magára maradt a cigányság. A munkanélküliség ekkorra már hatalmas méretekben volt jelen. Megnövekedett a hajléktalanok száma. Az állammal szemben is egyre nőttek az indulatok. A szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek. 1993 júliusában elfogadta az országgyűlés az etnikai kisebbségek jogairól alkotott törvényt. 1994-ben alakultak kisebbségi önkormányzatok.

 

Felhasznált irodalom

1. Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1999.


2. Tuza Tibor: A cigányok jeles napjai (1.rész) Tanitó, XLI. Évfolyam, 9. szám 14-15.p.

3. „Összefogás Balassagyarmat és vonzáskörzete hátrányos helyzetű roma gyermekeinek megsegítésére” Balassagyarmat 2001-2003 Balassagyarmat, 2003.

4. A magyarországi romák Szerkesztette: Kemény István Pess Publica, 2000.